A két nyárfa
"Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben."
/Kányádi Sándor/
"-Tudod"- mondta az egyik nyárfa - "csodálatos életünk volt."
Szerettem, gondolta a másik.
"-És, tudod, gyakran gondoltam az emberekre."- szólt az egyik.
Reméltem, gondolta a másik.
"-Akik ápoltak, gondoztak, őriztek, de most elhagynak."
Álmodtam, gondolta a másik.
"-De a leghűbb társam mégiscsak Te voltál!"-szólt az egyik.
Szerettelek, gondolta a másik.
"Elmúlunk?"-kérdezte az egyik.
Csak Veled, gondolta a másik.
"Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába."
/Kányádi Sándor/
